Think again...

Ez a hétvége  sem úgy alakult, ahogy terveztem, bár lassan kezdek olyan irányba hajlani, hogy a saját kis terveink és elhatározásaink pusztán illúziók, meglebegteve a választás és döntés szabadságának csalfa reményét, de végső soron talán nincs is menekvés az ok- és okozatiság mindent átszövő hálójából. Persze nem kell komoly érvágásra gondolni, pusztán arról van szó, hogy egy kétnapos pancsolós buli helyett (tegnap indultunk volna) elkapott valami nyavaja, így az amúgy is elmaradó összejövetel helyett szipogva és krákogva fetrengtem az ágyon vagy a fotelen, többnyire valami könyvvel a kezemben, közben Neocitrant és gyümölcsteát szürcsölve. Persze elmentem erre-arra, és még futottam is, csak valami nem volt rendben. Úgyhogy ma, amikor egy kicsit jobban érzem magam úgy határoztam, hogy behozom a lemaradást és -nagy ötlet- délben elindultam a szokásos kis 5 kilóméteres futókörömre. Ez annyira jól sikerült (vagy közben megcsípett valami), hogy délután kettőkor még egyszer lefutottam, és azóta még egy edzésen is túl vagyok. Nagy eséllyel este teszek még egy kört, csak hogy zökkenőmentesebben jussak majd át Morpheus szürke és sötét falakkal körülvett, ködös birodalmába.